A politikus ritkaságszámba menő egri látogatása akár örömteli is lehetne, ha nem szaladt volna bele egy jókora pofonba.
A momentumos országgyűlési képviselő hétvégén azért érkezett a városba Cseh Katalin EP-képviselő társaságában, hogy az elkerülő útról szóló referendumot támogassa. Ezzel nem is volna semmi baj, hiszen a népszavazás kiírását mostanra már minden egri politikai erő támogatja. Ha ez így lett volna korábban is, több hónapnyi hercehurcát és magát az aláírásgyűjtést is megspórolhattuk volna. November 24-én ugyanis a polgármester javasolta, hogy a Közgyűlés kezdeményezzen általános referendumot a kérdésben, ám ezt a testület többsége elutasította.
A külső nyomvonal mellett oly harciasan kardoskodó Oroján Sándor és szövetégesei a kényelmesebb – és őszintétlenebb – tartózkodást választották (Mirkóczki Zita egyáltalán nem is szavazott.)
Az egyetlen képviselő, aki kerek-perec nemet mondott a népszavazásra viszont épp a momentumos Keresztes Zoltán volt.
Ehhez képest pártja most a referendum élharcosaként kampányol, de a gyors pálfordulások igazán nem számítanak ritkaságnak sem az országos, sem a helyi közéletben. Az viszont már tényleg rinocérosz-vastagságú arcbőrt feltételez, hogy Fekete-Győr a Facebook-posztjában “a Fidesz-közeli polgármestert” hibáztatja a helyzet kialakulásáért.
Az egri Momentum ugyanis oszlopos tagja a tavaly februárban létrejött sajátos szövetségnek, amelynek jegyében a kormánypárti frakcióval rendszeresen együtt szavazva csempészték vissza az ablakon át a hatalomba azt a fideszes garnitúrát, amelyet 2019-ben a választók kitessékeltek az ajtón.
E perverz nászból talán a legnyíltabban a momentumos politikusok húztak hasznot – kihasználva az elkerülő út körüli vitákat is némi plusz jövedelem zsebre vágására.
Keresztes és Oroján kedélyesen megszavazták egymást az Egert elkerülő autóút „társadalmiasításáért” felelős önkormányzati biztosokká, amely havi 125.000 forinttal több tiszteletdíjat jelent számukra.
E szépen hangzó poszton aztán a két képviselő az egriek hergelésén kívül nem sokat tett, a kivitelezővel folytatott tárgyalásokon például meg sem szólaltak.
Persze a Momentum MSZP-ből átigazolt városi elnöke sem maradt ki a jóból.
Jánosi Zoltán még jobb boltot csinált, február óta az EVAT Zrt. igazgatóságában ül, ahová természetesen őt is Orojánék közgyűlési szavazatai repítették be. Az ő júdáspénze egy kicsit kövérebb összeg, havi 205 ezer forint.
Oroján Sándort decemberben eltávolították a Fideszből, ám a Momentummal kötött paktum idején még a kormánypárt egri erős embere volt. S, ami azt illeti, most sem változott a NER elleni harcias lázadóvá, a Közgyűlésben például ragaszkodik hozzá, hogy frakcióját továbbra is “a Fidesz-KDNP képviselőcsoportjának” nevezzék.
Persze nem győzik hangsúlyozni, hogy erre az összeborulásra “a város érdekében” volt szükség. Csakhogy az orojáni politikai működési alapelveit éppen ő maga foglalta össze velősen egy 2019-ben kiszivárgott felvételen:
“Ha valaki politizál és az ellenfelünk a politikában, a politikai térben, akkor azzal nem beszélgetünk, nem próbáljuk meggyőzni, hanem legyőzzük. Pont! (…) Szeretnénk az árkokat betemetni, akit lehet, áthúzni erre az oldalra, mindenkit, aki idomul. Vannak lehetőségek pozíciókat adni.”
Vagyis Oroján Sándor módszertana szerint aki valóban politikai ellenfél, azzal még a párbeszéd sem képzelhető el, aki viszont “idomul”, az pozíciókat kaphat.
Nos, az egri Momentum politikusai kaptak pozíciókat, tehát elég egyértelmű, hogy a két kategória közül melyikbe sorolhatóak.
Ez mindeddig nem érte el a magát a kormányellenes küzdelem élharcosának tekintő párt vezetését, ám annyi talán elvárható lenne Fekete-Győr Andrástól, hogy legalább tisztában legyen az alapvető helyi viszonyokkal, s így ne meneteljen bele a pofonerdőbe. Ehhez nagyjából tíz percet kellett volna tájékozódásra szánnia, mielőtt megtisztelte jelenlétével a várost.
Persze, lehet, hogy irreális elvárás ez attól a politikustól, aki egy józsefvárosi fórumon egyetlen kerületben levő utcát sem tudott mondani, vagy, aki szerint a napelem “kis méretű atomerőmű” – és, aki ezzel a retorikai teljesítménnyel írta be magát a magyar médiatörténelembe:
