Nagy István dörgedelmes nyilatkozatot tett közzé, amelyben úgy tagadja az ellene felhozott vádakat, hogy igazából beismerni se lehetne szebben.
Az ügyvezető neve az elmúlt hetekben két több mint gyanús ügyben merült fel. Január végén írtunk arról, hogy az Egri Városfejlesztési Kft. szinte rögtön Nagy István kinevezése után, decemberben bérbe vette a felesége autóját,
majd gyorsan el is végeztetett a járművön egy 750 ezer forintos szervízelést, amelyet egyébként lényegében bárhol sokkal kevesebb idő alatt sokkal kevesebb pénzből megcsináltak volna.
Erről Nagy most azt írja: a cég a felügyelő bizottsága megállapította, hogy „a szerződés jogszerű és gazdaságos, törvénysértés nem történt”. Majd rögtön hozzáteszi: „a szerződés megszüntetésre került, a Kft. részére a szervízköltségek megfizetésre kerültek”. Nem kell hozzá Sherlock Holmes-nak lenni, hogy feltegyük a logikus kérdést:
Ha jogi és gazdaságossági szempontból is annyira rendben volt ez a történet, akkor miért kellett a bérleti szerződést felmondani, és visszafizetni a szervízköltséget?
Legalább ennyire bravúros az ügyvezető védekezése a másik ügyben is. Mirkóczki Ádám hétfői sajtótájékoztatóján derült fény arra, hogy
a cég közel egymillió forintért vásárolt egy ülőgarnitúrát, amely azonban soha nem jutott el a Városfejlesztés székházába, helyette egy ránézésre is használt, viseltes bútordarabot helyeztek el Nagy István irodájában.
Az ügyben Farkas Attila feljelentést is tett, mert a városvezetés szerint „vagyon elleni bűncselekmény, csalás, sikkasztás” történt.
A Városfejlesztés csaknem egymillióért vett új bútort, ami aztán soha nem jutott el az irodájukba
Nagy ezt azzal igyekszik „cáfolni”, hogy ” Városfejlesztési Kft. tulajdonában ülőgarnitúra már nincs, a polgármester úr által bemutatott ülőgarnitúra az ügyvezető tulajdonát képezi csakúgy, mint az általa használt számítógép vagy telefon.”
Na, most ebből két csupán kérdésre nem kapunk választ:
- Miért vásárolta meg cég a meglehetősen drága bútort, ha az már „nincs a tulajdonában”, és mi lett a sorsa?
- Ha megvásárolták az ülőgarnitúrát, akkor az ügyvezető irodájában miért „a tulajdonát képező” használt bútor díszeleg?
Nagy István tehát úgy „cáfolja” a vele szembeni egyre kínosabb vádakat, mint az a rossz gyerek, aki esküszik rá, hogy a boltból nem ő emelte el a csokit, de már vissza is tette. Nem tisztünk aaz ügyvezető jogi képviselete, de ez védekezés az eljárás során aligha bizonyul majd acélosnak.
