Ha nincs mondanivaló, importálni kell máshonnan.
Ha az egyébként is megszokott sárdobálás eggyel magasabb fokozatba kapcsolása, vagy a valósággal köszönőviszonyban sem levő összeesküvés-elméletek felbukkanása nem tűnt volna fel, akkor legkésőbb a választókat győzködő szóróanyagok megérkezése biztosan jelzi: megindult az önkormányzati választási kampány.
Az első delikvens, akivel az egriek a postaládájukban találkozhatnak nem más, mint Jánosi Zoltán. A Momentum polgármester-jelöltjének „magazinja” a címlapon hirdeti: „Legyen Eger Magyarország legjobb városa!”
Az őszinteség derék dolog, az viszont azért a jelentős helyi beágyazottsággal aligha büszkélkedhető Momentum részéről is elég meredek, hogy egy olyan embert szánnak Eger élére, akinek bevallottan nem ez a kedvenc magyar városa.
A kiadványba belelapozva aztán egy párhuzamos, bizarr univerzumban találhatjuk magunkat. Egy olyan valóságban, ahol Egerben „a demokraták nem hagyták, hogy a helyiek torkán lenyomjanak egy olyan beruházást, amit csak és kizárólag a helytartók szerettek volna”.
Ilyen elképzelésről a közelmúltban nem értesültünk. (A sokat vitatott elkerülőútra sem illik a leírás, hiszen a projekt megvalósul, csak jobb nyomvonalon.)
Így nehéz másra gondolni, mint, hogy a Momentum is felpattant a DK által nemrégiben indított akkumulátorgyáras dilivonatra.
A Demokratikus Koalíció egykor szebb napokat látott helyi szervezete akkor kezdett el Egerbe telepítendő akksiüzemről hallucinálni, amikor Minczér Gábor alpolgármester szeptemberben Kínában járt. Csakhogy az óta kiderült, ami józan ésszel azért eleve sejteni lehetett: a látogatásnak az égvilágon semmi köze nem volt semmilyen gyárépítéshez.
(Ilyen horderejű beruházásokról amúgy sem önkormányzati, hanem kormányközi szinten tárgyalnak.)
A szeptemberi közgyűlés aztán nagy többséggel – éppen Minczér Gábor előterjesztésére – úgy döntött, hogy ilyen jellegű üzemet csak az egriek megkérdezésével, sikeres népszavazás után lehet a városba hozni.
Összefoglalva tehát elmondható:
Senki, de tényleg a világon senki nem akart akkugyárat telepíteni Egerbe, de a Momentum eldicsekszik vele, hogy ők ezt hősiesen meggátolták.
A történet egyébként akár vicces is lehetne, ha nem arra mutatna rá, hogy a két legerősebb ellenzéki párt helyi vezetőinek lényegében semmilyen értelmes mondanivalója, elképzelése nincs a város jelenéről, vagy jövőjéről.
Az elmúlt években megkopott kampányadatbázisaik frissítésére (ne legyenek illúzóink, ezek az aláírásgyűjtések elsősorban erről szólnak), illetve a cselekvés látszatának megőrzésére is máshonnan kell importálniuk témát.
Politikai kreativitásuk addig terjed, hogy ha Debrecenben, vagy Alsózsolcán a valóban odatervezett, valódi akku-üzemek jogosan felháborodást keltettek, akkor ők Egerben felrajzolnak a falra egy kamu akksigyárat, és jól megdobálják, hátha ezzel olcsó népszerűségre lehet szert tenni.
Néhány tízezer évvel ezelőtt eleink is így tettek, amikor a falra felfestették a mamutot, majd jól levadászták a barlangrajzot.
Csakhogy alighanem keservesen csalódni fognak jövőre, akik azt hiszik, hogy az egriek az ősember szintjén állnak.
Ennél sokkal okosabb trükkökre lesz szükség, ha valóban labdába szeretnének rúgni júniusban.
Ellenzéki szólamok a Fidesz zsebéből
Jánosi augusztusban egy hajmeresztő politikai szélkakas-mutatvánnyal hívta fel magára a figyelmet, amikor a Városgondozás élére javasolta Eged István Renátót, majd „NER-lovagnak” nevezve hangos tiltakozásba kezdett a kinevezése ellen.
A Momentum egri elnöke valahogy azt sem hirdeti szórólapján, hogy tavaly februárban a közgyűlési Fidesz-frakcióval kötött alkunak köszönhetően, az ő szavazatukkal került be az EVAT Zrt. igazgatóságába. Cserébe a párt képviselője, Keresztes Zoltán rendre együtt szavazott és gyakran szavaz ma is a kormánypárttal.
Fideszes júdáspénzzel a zsebükben „küzdenek” a NER ellen az egri momentumosok
