Szűcs Tamás hirtelen megvilágosodott, és már teljesen másképpen látja a Katona téri parkolóház ügyét, mint 2020-ban.
A héten ülésezett a Közgyűlés Városgazdálkodási Bizottsága, ahol a létesítmény egy évtizede húzódó mostoha sorsa volt a téma.
A tanácskozáson többek közt az is kiderült: az EVAT vezetője fontos szerepelt vállalt a Fidesz és a Parkolóház tulajdonosa között, a város háta mögött kötött paktum megszületésében.
A fideszes Csetneki Attila és Bódi Zsolt, illetve Saxinger Balázs, a tulajdonos cég ügyvezetője között nem más szervezte meg a titkos találkozót, mint Szűcs Tamás, az EVAT Zrt. vezérigazgatója.
Az már a májusi rendkívüli közgyűlésen kiderült, hogy a város vezetését sem a tulajdonos, sem a Fidesz-frakció nem értesítette a tárgyalásokról, és erre a Közgyűlés sem hatalmazta fel őket. Most azonban napvilágra került az is, hogy a paktum tető alá hozásában részt vállalt Szűcs is, aki szintén elhallgatta ezt a város, vagyis az általa irányított cég tulajdonosának vezetése elől.
Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy vajon tényleg az egriek érdekében dolgozik-e a holding vezérigazgatója, vagy csak egy fogaskerék, amelyen keresztül bizonyos gazdasági-politikai érdekcsoportok akaratát rá lehet erőltetni a városra?
A titkos egyezség értelmében az önkormányzat bruttó 1,2 milliárd forintért vehette volna meg a Katona téri parkolóházat. A Közgyűlés engedelmes többsége meg is szavazta ezt, majd júniusban kénytelenek voltak visszavonni döntésüket, miután a Pricewaterhouse elemzéséből világosan kiderült:
a parkolóház valós értéke a Csetnekiék által letárgyalt összeg felét sem éri el.
Szűcs számon kéri azt, amiért ő az egyik fő felelős
Ennél is érdekesebb Szűcs Tamás hirtelen támadt megvilágosodása egy három évvel ezelőtti történet kapcsán. A vezérigazgató a bizottsági ülésen azt állította: az EVAT pénzügyi dokumentációját átvizsgálva arra jutottak, hogy 2020-ban lett volna fedezet a parkolóház megvásárlására 426 millió forintért, ám ezt elmulasztották.
Azt most ne is firtassuk, hogy a kérdéses időszakban a Polgármesteri Hivatal Vagyongazdálkodási Irodáját vezető Szűcsnek miért kellett most „átnéznie” az EVAT pénzügyi adatait, amelyekről ekkoriban pozíciójánál fogva rendszeresen részletes tájékoztatást kapott.
Az igazán furcsa ugyanis az, hogy ezekből az információkból akkor homlokegyenest ellenkező következtetést vont le, mint amit most oly magabiztosan előadott.
A lapunk birtokába került dokumentumok szerint 2020 szeptemberében Szűcs jóváhagyott egy előterjesztést, amelyben szó szerint ez állt:
„A jelenlegi költségvetési helyzet nem teszi lehetővé, hogy Eger Megyei jogú Város Önkormányzata éljen a vételi jogával, mivel a szükséges 426 millió forint nem áll rendelkezésére.”
A Szűcs által vezetett Vagyongazdálkodási Iroda még javasolt is bizonyos módosításokat a dokumentumban, ám ezt a mondatot egy szóval sem kifogásolták. Az önkormányzat működésére rálátó forrásunk szerint egy ilyen jellegű előterjesztés előkészítésében a Vagyongazdálkodási Irodának eleve kulcsszerepe lehetett.
A bizottsági ülésen szembesítették is ezzel az EVAT vezérigazgatói székébe katapultált egykori irodavezetőt, aki azzal a nem túl épületes védekezéssel hozakodott elő, hogy ezt a dokumentumot nem ő, hanem egyik ügyintézője készítette. Attól eltekintve, hogy milyen erkölcsi tartásról tesz tanúbizonyságot a beosztottjára hárított felelősséggel, Szűcs érvelése ott is fals, hogy a Vagyongazdálkodási Iroda vezetőjeként minden olyan dokumentumot jóvá kellett hagynia, amely ott készült, és amelynek alapján előterjesztések születtek.
Tehát annak, hogy három éve a város nem vette meg a parkolóházat az egyik fő felelősét Szűcs Tamásnak hívják.
Ezzel önmagában nem is volna semmi gond, hiszen az ésszerű döntés akkor minden bizonnyal ez volt: a pandémia és a kormányzati megszorítások által kivéreztetett egri költségvetésben egyszerűen nem volt erre pénz.
Csakhogy most ennek az ellenkezőjét állítja, a városvezetést vádolva a vásárlás elmulasztásával, még attól sem visszariadva, hogy egykori beosztottjára kenje a felelősséget.
Az EVAT-vezér vagy három éve hazudott, vagy most.
Mindkét lehetőség ugyanazt a kérdést veti fel: alkalmas-e a holding vezetésére, akinek „szakmai véleménye” szélkakasként pörög az éppen aktuális politikai-gazdasági érdekek mentén? Vagy még egyszerűbben: meddig bízunk még több milliárdos vagyont egy olyan emberre, aki így, vagy úgy, de biztosan a város szemébe hazudott?
