Szavazást indított az Egri Ügyek arról, kinek kéne lemondania a városban. A leginkább kézenfekvő megoldás persze valahogy kimaradt az opciók közül.
Az egykor szebb napokat látott portál olvasói egyre többször találkozhatnak Oroján Sándor daloskönyvének nótáival – legfeljebb egy pár hanggal lejjebb, vagy feljebb szólnak a ex-fideszes frakcióvezető slágerei, hogy annyira azért ne lógjon ki a lóláb.
A pár napja indított szavazás szép példája ennek. Hiszen mondjuk az EgerHíreken ilyen lazaságnak nincs helye, ott egyedül Mirkóczki Ádám fejére zúdított átokzsoltárok zenghetnek. Bezzeg az Egri Ügyek megkérdezi a polgárokat, hogy ők kit mondatnának le pozíciójáról – gondolhatja első ránézésre az olvasó. Szavazási opcióként precízen fel van sorolva a polgármester, az alpolgármesterek és az összes közgyűlési képviselő. Még többet is megjelölhetünk, elvégre sokan bizonyára több városatya távozását is szívesen látnák. Eddig nagyon demokratikusnak tűnik minden. Csakhogy van itt néhány kellemetlen kérdés.
Azt csak megemlítjük, hogy az ilyen online szavazások számtalan módszerrel játszi könnyedséggel manipulálhatók.
(A legegyszerűbb, ha csak simán egy másik böngészőben nyitjuk meg a linket, de ennél sokkal profibb, és sokkal jelentősebb torzításokkal járó eredmények is vannak.) Ez persze rengeteg hasonló netes voksolásra igaz, inkább csak akkor érdemes majd emlékezni erre, ha hogy-hogy nem, teljesen véletlenül pont az az eredmény fog születni, amit Oroján és szövetségesei a közgyűlésben is szorgalmaztak: mondjon le a polgármester, és ezzel minden megoldódik.
A kérdés azért került ismét szóba a legutóbbi ülésen, mert Pápay Ákos bejelentette: a következő alkalommal javasolni fogja, hogy a Közgyűlés oszlassa fel önmagát. (Ezt egyébként korábban a polgármester már kétszer is kezdeményezte, a többség pedig mindkét alkalommal elvetette.) A válaszul Mirkóczki távozását sürgető képviselők arról diszkrétan hallgattak, hogy a testület feloszlatása automatikusan együtt jár a városvezetés megbízatásának megszűnésével is.
Vagyis a polgármester olyan megoldást javasolt, amelyben a képviselők mellett neki is újfent választáson kéne megmérettetnie magát, míg Oroján és társai olyat, amelyben ők megússzák ezt.
És ez az a verzió, amelyre az Egri Ügyek szavazásán sem lehet voksolni. Persze egyenként bejelölhetünk minden egyes nevet,
csakhogy a lényeg alighanem az, hogy a Közgyűlés feloszlatása még lehetőségként se merüljön fel az olvasóban.
Ez ugyanis azzal járna, hogy a minden politikai hátországukat elvesztett képviselők elég nagy valószínűséggel kipottyannának a testületből. Ráadásul a következő választás a gyerekkorunkból ismerős „székes játék” elve alapján zajlik: valakinek biztosan nem jut hely A legfrissebb népszámlálási adatok szerint ugyanis a város lakossága sajnos 50 ezer fő alá csökkent, így 12 helyett csak 10 egyéni választókerületi, 5 helyett csak 4 kompenzációs mandátum osztható ki. Tehát biztos, hogy egy új választás után mindenki nem őrizheti meg a közgyűlési székét. Ahhoz pedig nem kell politológusnak lenni, hogy lássuk:
aki vállalná a feloszlatást, az biztosan nem tart ettől, aki ellenzi, az viszont alighanem fél kieséstől.
Azon pedig már meg sem lepődünk majd, amikor Orojánék és a médiaszócsöveik ennek az online „szavazásnak” az eredményét lobogtatják, mint az „egriek véleményét”. Nekik addig jó, ameddig erről csak 1-2 ezer ki tudja, honnan és hogyan érkező netes voks dönt, és nem 40 ezer egri szavazópolgár.
