Dudák és piros bugyik.
Reméljük legközelebb Eger város magas kultúrájáért rajongó vezetése emlékezni fog a lakosság véleményére, amikor újra meg akar majd szavaztatni a közgyűléssel több százmilliós összegeket az EVAT Rendezvényszervezési Divíziójának. Reméljük emlékezni fognak a 2025-ös Advent színvonalára és minőségére.
A helyszín az év végén sem változott, maradt a Dobó tér. Hogy konfliktus volt-e az egyházzal a korábbi évekhez hasonlóan a színpad és a karácsonyfa elhelyezéséről azt nem tudjuk, de legalább ebben a kérdésben nem a papi klientúra győzött. Gulyás László alpolgármester koordinálásával előzetesen azt harsogta a vezetés és a propaganda média, hogy minden eddiginél fényesebb, színvonalasabb, minőségibb lesz az ünnep. Vágner Ákos polgármester azt kérte: legyen olyan színvonalas, hogy mindenki Egerbe akarjon jönni.
Hogy mindenki itt volt-e, nem tudni. Azt viszont igen, hogy aki elment, az nem volt feltétlenül elragadtatva.
Az elmondások alapján kevés volt a karácsonyi fény, gyenge a látvány, eltűnt a tavaly nagy sikerű fényalagút, az árusok száma megcsappant, sok régi, megszokott stand hiányzott. Kevés volt az előadó, kevés volt a magyar dal, kevés volt a pad, az asztal, a talponálló. Külön pikantéria, hogy a korábban agyonkritizált gyermek körhinta idén mégis ott virított a Dobó téren a gyerekek nagy örömére. Úgy látszik, ami ellen tegnap még fröcsögtek, ma már simán belefér. Az 1552 Ft-os menü jó ötletnek indult, de a valóság pofon volt: kicsi adag, gyenge minőség, nevetséges választék. A menün kívüli ételek-italok ára és színvonala pedig szépen hozta az idei negatív összképet.
A szilveszter éjszaka pedig elhozta a csúcspontot. Negatív értelemben.
Nem túl meglepő módon természetesen Szávoly Richárd “Dj Richmonde” kapta meg a zenei szolgáltatást a Dobó téri utcabálra. Az Eger Hírek főszerkesztője, hűséges “katonája” a Fidesznek, bár azt most hirtelen mi se tudjuk, hogy dr. Pajtók Gábor vagy éppen Nyitrai Zsolt szekerét tolja, ezt majd letisztázzák Vágner Ákos polgármesterrel.
A rendezvény szóvivője, speekere Rohlicsek Judit volt, aki már az első percekben enyhe hányingert váltott ki a téren szórakozókból: Poénkodás a „dudáikról”, hogy nem azért becézik Dudinak, pedig vannak dudái, de akár arról is kaphatta volna a nevét.
Ordenáré, kínos, alpári. Eger főterén. Adventkor. Közpénzből.
Ha bárki azt hitte a szellemi mélyrepülés rövid volt, tévedett, ugyanis a zenekar levonulása után némi tanácstalansággal egybekötött szerencsétlenkedés kezdődött, volt itt időjárás kvízes hadoválás, majd újra szóba kerültek a dudák és a piros bugyik is. „Kin van piros bugyi?” „Kinek van piros bugyija?” „Nekem is van piros bugyim!” Röhögcsélve hangzottak a piros bugyis mondatok. Legalább tízszer két perc alatt. Annyira bepörgött a bugyi téma, hogy a visszaszámlálás is majdnem el lett rontva. Végül valaki szólt, hogy ezt talán abba kellene hagyni. Aztán eljött az éjfél, koccintás, tűzijáték.
Így érkezett meg Eger 2026-ba, dudákkal és piros bugyikkal. Szekunder szégyen.
