174 évvel ezelőtt kis híján Lenkey Jánosé lett a tizennegyedik aradi bitófa, de így is mártírhalált halt.
Az egyik legtehetségesebb és legbátrabb tábornokot városunk adta az 1848-49-es szabadságharcnak. Lenkey János Egerben született 1807-ben Huszártisztként 1848 tavaszán Galíciában állomásozott, ahol májusban vérbe fojtották a lengyel nemzeti mozgalmat.
Lenkey elítélte a brutális önkényt, így május 30-án az általa vezetett századdal kalandos körülmények között átszökött Magyarországra.
Ez a történet ihlette Sára Sándor „80 huszár” című 1978-as filmklasszikusát is – igaz, a valóságban a magyar katonák hazajutottak, és harcoltak is a szabadságharcban.
Mivel szökésük hivatalosan katonai bűncselekménynek számított, így papíron „büntetésül” a szerb felkelők ellen felállított seregbe osztották be őket. Lenkey azonban olyan kiválóan teljesített, hogy előléptették ezredessé.
Huszár az ostromgyűrűben
Pontosan egy évvel a forradalom kitörése után 1849. március 15-én léptették elő tábornokká. A császáriak által körbezárt komáromi erőd parancsnokává nevezték ki, ahová kalandos úton, az ostromgyűrűn át jutott be. A vár védelmét 10 napon át vezette, Guyon Richárd megérkezéséig, akinek végül átadta a parancsnokságot, hiszen huszártisztként ilyen feladattal még soha nem szembesült korábban.
A szabadságharc leverése után valószínűleg ő is az aradi vértanúk sorsára jutott volna, ám a fogságban idegrendszere összeomlott, így „elmezavar” miatt perét felfüggesztették. Mentális állapotának romlásával egészsége is megrendült, s 1850 február 7-én az aradi várbörtönben elhunyt.
Haynau elvakult gyűlöletét jól mutatja, hogy családjának nem engedélyezte tisztességes eltemetését, parancsa szerint az akasztófák tövében kellett volna elföldeni.
Bátyja, Lenkey Károly azonban a a városi katonai temetőbe vitette a korommal bemázolt ládát, amelybe öccse holttestét helyezték. A városban híre ment, kit temetnek titokban, s így sokan odasereglettek, valóságos tüntetéssé változtatva a tábornok utolsó útját.
Egervári Ödön huszárhadnagy így írta le a sajátos búcsúszertartást:
„Lenkey kíséretére hat fegyveres katona és egy tizedes volt kirendelve. Tévedésből elfeledte a porkoláb a tizedesnek megmondani, hogy az akasztófánál meg van ásva sírja, és a katonasírásók ott várják. Ennek következtében azt kérdezte a kocsis, midőn a várból kiértek: hogy merre hajtson. Mire Lenkey azt felelte határozottan, hogy a városi katonatemetőbe. A tizedes bele se szólt, mert más parancsa nem volt, mint őt kísérni, és a várba visszavezetni.
Ekként átjutván a Maroson egy kompon, a túlparton egy aradi derék polgár, Kil esztergályos, Lenkeynek jó ismerőse állott, kitől többen kérdezték e feltűnő sajátszerű temetést pap nélkül, míg keresztülhaladtak a városon. Többen a távolból kísérték a szekeret, s ekként szaporodván, a derék aradi polgárok részvétele által annyian érkeztek ki az aradi sírkertbe, hogy kitelt ezekből pap, kántor, harangozó, sírásók, egyszóval minden, ami egy temetéshez szükséges.
Nem lévén a sír kiásva, a derék jó aradi polgárok s lelkes honfiak ásót, kapát teremtettek, s a sírásóval együtt kiásták a vértanú sírját, s beszentelték azt a részvét nemes kőnyűivel;
továbbá felnyitván a magyar tábornok koporsóját, miután azt egy rongyos durva ingben és gatyában látták feküdni: rettentő átkozódásra fakadtak, mely imaszerűen ömlött el e példás honfiak ajkairól. Térdre borulva még a katonák is, akik lengyelek lévén egy szót sem értettek, elmondták a végbúcsú imát.”
koporsót azonban galíciai lengyel származású katonák kísérték, akik nem feledték el, hogy Lenkey nem volt hajlandó harcolni ellenük. Így aztán nem voltak hajlandóak végrehajtani az embertelen utasítást, s a katonatemetőben helyezték végső nyugalomra.
Hamvait 1936-ban hozták haza Egerbe, és a Kisasszony temetőben helyezték végső nyugalomra, bátyjával Lenkey Károllyal és édesanyjukkal, Keszlerffy Teréziával közös sírboltba.
A tábornok régóta méltatlan állapotban levő szülőházát idén felújítják.
Az épületben kávézót, ajándékboltot és egy olyan tárlatot is kialakítanak, ami nem csupán Lenkey Jánosnak állít emléket, hanem megtalálhatóak lesznek benne bátyjához, Lenkey Károly ezredeshez és más, az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban részt vett neves egri személyiségekhez köthető relikviák is. Az elképzelések szerint az udvar kialakítása a civil közösségeknek is megfelelő találkozási helyet biztosít majd.
