Újabb aggasztó események az egri színház körül.
Az új igazgató Szarvas József intézkedéseivel kapcsolatban komoly dillemák és kérdések merültek fel. Huszti Péter önkormányzati képviselő tette közzé, hogy a mai napon a Kulturális és Idegenforgalmi Bizottság tagjai levelet kaptak a Gárdonyi Géza Színházból az igazgatói intézkedések és azok hiánya kapcsán, arról, hogy olyan tarthatatlan és méltánytalan helyzet alakult ki, ami súlyosan érinti a társulatot, a 2025/2026-os évad hátralévő részét és a jövőbeli intézményi működést.
Mint írja a hozzá eljutott információk szerint az újonnan kinevezett igazgató Szarvas József dolgozók tucatjainak akarja a munkaviszonyát megszüntetni. Az érintettek határozott és határozatlan idejű színházi dolgozók, társulati tagok, akik hosszú éve a városunk sikeres kulturális életéért dolgoznak. A jelenlegi információk szerint a közös megegyezéssel történő felmondásba a dolgozók nem kívánnak belemenni.
Szarvas József Blaskó Balázst váltotta az egri Gárdonyi Géza Színház élén a közgyűlés 2025. októberi döntése alapján. Az akkori közgyűlési döntés Szarvas személyét érintően borítékolható volt, hiszen ezer szállal kötődött a fideszes politikai és kulturális elithez. Részt vett Orbán Viktor kötcsei piknikén, de Vidnyánszky Attila támogatását is élvezhezette, ami a NER rendszerében elengedhetetlen volt, ahhoz hogy valaki egy állami-önkormányzati közös fenntartású intézmény vezetője lehessen. Vágner Ákos polgármester is egyébként már akkor kijelentette, hogy ő már megbeszélte a kinevezést az akkori miniszterrel.
Szarvas József kinevezését követően így fogalmazott a heol.hu-nak: “Azok a fiatalemberek, akikkel együtt tudjuk majd ezt a munkát elvégezni, biztosítékok arra, hogy az általam irányított színházban nagy változást fognak észlelni. Fontosnak tartom, hogy a színház folyamatosan párbeszédben legyen a várossal, a közösségével, a közönségével. Természetesen elsősorban a színház nyelvén, de felelősségem az, hogy bevonjak újabb rétegeket a színházba, hogy a fiatalok számára is élvezhető, élményszerű legyen az a tér, amit színháznak hívunk, és érezzék, hogy mennyivel fontosabb a személyes jelenlét a valóságban, mint a személytelen, a virtuális valóságban. Ez mindannyiunk számára nagy felelősség.”
Most viszont nagyon úgy tűnik nem a párbeszéd, a közösség, a közönség a legfontosabb, hanem valami egészen más.
