A holokauszt folyamán mintegy kétezer embert szállítottak haláltáborba a városból és környékéről, alig tizedük tért haza.
Április 16-a a holokauszt magyarországi emléknapja. Ezen a napon kezdődött a magyar zsidóság gettókba zárása, amelyet az elhurcolás és a tömeges legyilkolás követett.
Hazánkban az 1938-tól hozott diszkriminatív törvények után 1944 tavaszán a német megszállást követően kezdődött el a zsidóság szisztematikus üldöztetése.
Az embertelen procedúra egyik első állomása a közösség vezetőitől való megfosztása volt. Egerből már április 4-én Budapestre hurcolták a hitközség elnökét és alelnökét, illetve számos neves értelmiségit és kereskedőt. A megbélyegzett embereket igyekeztek elvágni a tájékozódás minden lehetőségétől, ezért másnap elrendelték a zsidónak tekintett személyek birtokában levő rádiók beszolgáltatását is.
Április közepén megjelent a gettók felállítását előíró rendelet, amelyet hamarosan végrehajtottak Egerben és környékén is. Május 5-én fejeződött be a gettóba költöztetés. Ez nem csak a társadalomtól való elkülönítést, de brutális kifosztást is jelentett.
Egy ember legfeljebb 50 kg súlyú csomagat, 15 napi élelmiszert, alsó és felső ruhaneműket, takarókat és fekvő alkalmatosságokat vihetett magával. Minden más vagyonukat elrabolták.
A bagólyuki, az egri és a tiszafüredi gettó tagjait Kerecsendre, a téglagyárba szállították, majd a maklári állomáson vagonírozták be őket. A kerecsendi gyűjtőtábor vezetője, dr. Polgáry Pál egri járási főszolgabíró, a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség helyi vezetője különösen hírhedtté vált.
Maklárról mintegy kétezer zsidónak tekintett egri és környékbeli lakost, köztük 267 gyermeket hurcoltak el. Mindössze 10 százalékuk tért haza a koncentrációs táborok poklából.
Tavaly júliusban 4 helyszínen (a Petőfi tér 2., a Széchelyi utca 4. illetve az Almagyar utca 12.és 14.szám előtt) helyeztek el az áldozatokra emlékeztető botlatóköveket.
