A program és esély nélküliek frusztrációja utat tör magának.
Az elmúlt napokban, ahogyan az választások előtt lenni szokott, elárasztották a város utcáit a különböző szervezetek és jelöltek plakátjai. A kampányból jó esetben megtudhatjuk, mire kérnek bizalmat tőlünk a politikusok, rosszabb esetben azt, miért ne bízzunk más politikusokban. Ám úgy tűnik, akadnak olyanok, akik még az utóbbira sem veszik a fáradságot, s úgy vélik, az a legbiztosabb, ha egyszerűen meggátolják, hogy versenytársaik üzenetei eljussanak az egriekhez.
Hogy-hogy nem, ennek a sajátos primitív „kampánytechnikának” a célpontjai Mirkóczki Ádám, illetve a mögötte felsorakozó Civil Közéleti Egyesület plakátjai.
Városszerte egyre több helyről kapunk jelzéseket, fotókat arról, hogy a polgármester és csapata hirdetményeit letépik, megrongálják.
A módszer persze elfogadhatatlan, de valahol érthető:
azoknak, akik érdemi elképzelések és program nélkül szeretnének (még) öt évet héderelni és egymással bizniszelgetni a Közgyűlésben, jobb híján ez az önkifejezési eszköz marad.
Arról már nem is beszélve, hogy az esélytelenség – amellyel nagyrészt maguk is tisztában vannak – komoly frusztrációt tud előidézni, melyet az egyszerűbb lelkek csak így tudnak levezetni.
Arról meg majd június 9-én az egriek mondják ki a végső szót, hogy akarnak-e ilyen figurákat látni a város közéletében.
